História a súčasnosť obce Čata 

Čata sa geograficky nachádza v západoslovenskom regióne ako najjužnejšia časť okresu Levice. Leží v nadmorskej výške 130 m, vo východnej časti Podunajskej nížiny a v južnej časti Ipeľskej pahorkatiny na nízkej pravobrežnej nive a terasách Hrona. V diaľke, za priaznivého počasia je možné vidieť krásu Štiavnických vrchov. Západnú hranicu katastra tvorí hranica s obcami Veľké Ludince a Keť, na východe hraničí s obcami Sikenička a Zalaba, na severe s obcou Pohronský Ruskov a na južnej strane s obcou Bíňa. Staršie osídlenie lokality potvrdzujú archeologické nálezy sídlisk – neolitného volútovej kultúry, eneolitného s kanelovanou keramikou, hallštattské žiarové hroby, maďarovskej kultúry zo staršej doby bronzovej, sídlisko laténske, rímsko-barbarské a slovanské z doby poveľkomoravskej.

Písomne je obec doložená z roku 1386 ako Chatha, neskôr doložené názvy boli Csatha ( 1405 ), Cžata ( 1773 ), Čata ( 1920 ), maď. Csatta.

Patrila kláštoru paulínov v Máriacsaláde, časť obce benediktínskemu opátstvu v Čajakove. Po zrušení paulínskej rehole pripadla správe verejných základín. Obyvatelia sa zaoberali najmä poľnohospodárstvom a vinohradníctvom, pracovali ako poľnohospodársky robotníci na veľkostatkoch a zaoberali sa aj košikárstvom a tkáčstvom. V rokoch 1938 – 1945 bola obec pripojená k Maďarsku, čo malo za následok presídlenie časti maďarského obyvateľstva do Maďarska v roku 1947.

V obci je rozvinutá infraštruktúra ( elektrina, voda, plyn ). Nachádza sa tu významný železničný uzol ( Štúrovo, Šahy, Levice ). Občania využívajú tak autobusové ako, aj vlakové spojenie a to najmä za dochádzkou do zamestnania a škôl. Z dopravného hľadiska má pre obec najväčší význam cesta I. triedy, ktorá prechádza obcou a zabezpečuje spojenie s okolím a najbližšími pracovnými centrami ( Levice, Štúrovo ). Výchovu a vzdelanie pre budúce generácie poskytuje MŠ s vyučovacím jazykom slovenským aj maďarským. V centre obce sa nachádza ZŠ Gábora Barossa s vyučovacím jazykom maďarským, ktorá bola založená v roku 1957 a taktiež kultúrny dom, ktorý slúži na rôzne kultúrno – spoločenské podujatia, verejné schôdze atď. Súčasťou kultúrneho domu je aj obecná knižnica. Veriaci sa zúčastňujú na bohoslužbách v rímskokatolickom kostole sv. Jána Krstiteľa z roku 1958. V obci sa nachádza aj evanjelická modlitebňa augsburského vyznania.

Csata község története

Csata község Szlovákiában, Nyitra megye Léva-i járásában, Lévától 35 km-re délre a Garam jobb partján fekszik.
Az archeológiai leletek szerint a község területe a neolit kortól kezdve a mai napig lakott terület volt. Különféle nemzetek, népek váltakoztak itt egymással: kelták, avarok, szlávok, magyarok, kunok és törökök.
Csata község keltezésének idejét és nevének eredetét homály fedi. A szájhagyomány szerint a falu déli részét átszelő Gényi völgynek az északnyugatra eső oldalán a falu közelében valaha Gény nevű település volt. Falunknak a török megszállás idején való elnevezése is Chata et Ghem (Csata és Gény) volt.
Falunk Gényi völgy (Génye dűlő) nevű részét említő első írásbeli emlék I. István magyar király adományozó levele, melyben ezt a területet a garambenedeki apátságnak adományozza nádkitermelésre. Ebben az időben vidékünkön ugyanis vadvizek, nádasok, mocsarak és erdőségek voltak.

1405-ben ismét említi községünket az esztergomi káptalan egyik levele. Dr. Haiczl Kálmán „Kakath Dzsigerdelen-Csekerdény-Párkány“ című monográfiájának 17. oldalán olvashatjuk, hogy az esztergomi szandzsáknak 1552. december 17-től 1553 decemberig szóló fejadó a török hódoltság alá került. A falu régi magva alatt lévő alagutak a török hódoltság idején keletkeztek, és búvóhelyül szolgáltak a török rablócsapatok zaklatásai ellen.
Barsvármegye Története írja, hogy 1709-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem erős hidat veretett Csatán a Garamon, és ezen indította útnak Éreskújvár felé Károlyi seregének egy részét Éberszky István vezérletével.
Ismeretlen időben községünkben pálos szerzetesek telepedtek le. Templomot és kolostort építettek, 500 hold birtokuk volt. A templom melletti kőkeresztre rá van írva a készítés ideje: 1773. Maga a templom is ebben az időben épült. 1890-ben a hívek megnagyobbították, sajnos a II. világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották, s így teljesen tönkrement.
A község a pálosok templomától északi irányban húzódó utcában és a templom környékén tőle keletre és délre kezdett terjedni. Ezek a házak a Garam közvetlen közelségében épültek, mivel a folyó akkor még a mai „Hegyalja“ nevű falurészben ma is lakható partjainál folyott. A házak falát sárgaföldből döngölték vagy sárból fecskerakással rakták, tetejüket pedig zsuppal, esetleg náddal fedték.
1786-ban II. József, magyar király a pálosok (fehér barátok) rendjét feloszlatta birtokuk teljes egészében a vallásalapítványra szállt.
A község lakói megőrizték magyarságukat, amit a korból fennmaradt család nevek is bizonyítanak: Antal, Kovács, Szurdi, Varga, Katona, Gáspár, Raj, Molnár, Mészáros, Muzslay, Bajkai, Fehér, Dudás.
1848. március 18-án Csatán is kihirdették a robot megszűnését, az úrbéresek felszabadítását. 1849 tavaszán Csatán kb. 40 ezer főnyi katonaság tartózkodott, amikor a magyar csapatok Nagysallón győzelmet arattak az osztrák császár serege felett. A szabadságharc leverése után községünk is a császáriak uralma alá került.
1884-ben Párkányból Csatáig, 1885-ben Ipolyság felé, 1887-ben Léva felé vasútvonalat építettek.
Az 1900. évi népszámláláskor a községnek 1656 lakosa volt, vallásra nézve mind római katolikus, 15 pedig zsidó. Az egész lakosság anyanyelve magyar volt.

Az 1910-es évben már posta és telefon is van a faluban. 1914. évben kitört a az I. világháború. A mozgósításkor kb. 400 katonaviselt férfi vonult be a hadseregbe. A háborúban elesettek száma 45 volt.